Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



10. nap: Reggel az ablakból kinézve, az utca végét alig látni, a nehéz párás levegőtől. Fullasztónak ígérkezik a mai nap. Viszont menni kell, mese nincs. Itt készültünk elhagyni a Dunát és Stuttgart felé fordulni. A helybéliek is ezt tanácsolják, és irányt mutatnak. Az irány viszont nem jó. Autópályán biciklivel? 2 kilométert mehettünk, mikor észre vesszük a bakit. Jó ez a GPS! Már többször segített utunk során, és kerültük el, hogy kilométerek tucatjait tegyük meg feleslegesen. Ha figyelmetlenségből letértünk a jó útról, segít megtalálni a legrövidebb visszavezető utat, és még akkor is irányban tudunk haladni. Tetszik a ketyere. Már máskor is nagy hasznát vehettük volna. Visszatérünk a Duna menti kerékpárútra, melyen Dillingenig haladunk. Dillingennél végleg elhagyjuk a Dunát és Aalen felé keressük a járást. Számunkra a nagy meglepetés az, hogy mindenhol van kerékpárút. A GPS ezeket nem mutatja, de a legkisebb mellékút is megvan rajta, így könnyen tartjuk a jó irányt, sőt egyes helyeken még a számunkra vonzóbb utat is választhatjuk. Dombok, majd kisebb hegyek jönnek. Hasonló, mint Magyarországon az Északi- középhegység. A faállomány más. Persze az éghajlat is. Olyan 700 méterre kapaszkodhatunk fel, minek a következménye egy nagy gurulás. Így gyorsan röpül az idő, és pörögnek a méterek százai. Ebnat faluba érve, az út mellett kínálkozik egy tetszetős panzió, és nem is hagyjuk ki. Táv: 81, 6km