Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 





Budapesttől Waiblingenig, STIHL színekben!

2. nap: A reggeli indulásokat 9 órára tervezzük, de a terv, a mi helyzetünkben szinte mindig csak terv marad. A ruhahajtogatásba, súlyelosztásba, málházásba még nem jöttünk bele. ¼ 11-kor sikerül nyeregbe ülni, de azonnal le is szállnánk. A szél erősebb, mint tegnap és a fenekünk is érzékennyé vált. De nem szállunk le, az is plusz energia. Kínozva a pedálokat, nyújtva a láncot, átlépjük a határt és már az osztrákok szelét szidva haladunk előre, és térünk rá a tényleg jónak nevezhető kerékpárútra. Mi az hogy út? A mienkéhez képest 1. osztályú főút. Hainburgnál érünk a Duna mellé, és sokáig mellette maradunk. Minden kitáblázva, többszörösen jelölve. Az út sima, mint a tükör. Miklósnak lett egy küllő szakadása, így a többit nagyobb erő éri és ez zavarossá teszi a gurulást. Magyarul: 8-as van a hátsóban. Hamarosan meg kell javítani. A mai napot kibírja. Amint lesz lehetőség, rendbe lesz téve. A szél sokat kivesz az emberből. Nyugat felé nem is megy senki. Csak mi tartjuk a képünket a szélnek, a többiek a feneküket fújatják. Dombnak fel, és széllel szemben, ez az igazi. Ortnál aztán megpihenünk, jöhet az éjszaka. Táv: 99, 3km